Természetes módon felmerülő kérdés, hogy miért volt szükség ezeknek az eljárásoknak a kifejlesztésére? A válasz a viták sokféleségében és a kereskedelem önszabályozó és önfejlesztő mechanizmusaiban keresendő.

A gazdasági típusú konfliktusok sokféle okból keletkezhetnek, a közgazdasági és jogi szakirodalomban is számtalan besorolást és halmaz-rendszert találunk, amelyek szerint a konfliktus lehet információs eredetű – amikor a felek között hiányosak, vagy tévesek az információk, illetve eltérően értelmezik azokat. A kapcsolati alapú konfliktusok erős érzelmek, téves észlelések folytán alakulnak ki kommunikációs zavart okozva az üzleti életben. Strukturális alapú, amikor a források egyenlőtlen elosztása, az egyenlőtlen hatalmi viszonyok váltják ki, érdek alapú, amikor a gondolatok és a viselkedés megítélését a szereplők más-más kritériumrendszer szerint ítélik meg. Amennyiben pedig az érdekek ténylegesen, vagy látszólagosan ütköznek, érdek alapú konfliktusról beszélhetünk.

Az eltérő alapokon létrejövő konfliktusok kezelése eltérő megközelítést és így eltérő módszereket igényel. A vitarendezési mechanizmusok diverzifikációja ennek megfelelően természetes folyamatnak tekinthető, amely során a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok mennyiségi és minőségi változásainak következményeként a megváltozott környezet új eszközöket és eljárásokat hív életre. A modern, „hibrid” formációk eltérnek az alternatív vitarendezés klasszikus modelljeitől és ezek ötvözésével, átformálásával új mechanizmusokat hoznak létre.

Az alábbiakban úgy vázolom fel ezeket az innovatív eljárási módokat, hogy a választottbírósági ill. hagyományos mediációs eljárástól való különbözőségük egyértelművé váljon.

Med-Arb

Az ún. med-arb a mediáció és a választottbírósági eljárás sajátos ötvözete. Egyik típusában a a felek előre megállapodnak abban, hogy egy meghatározott vitában vagy általánosságban a köztük felmerülő minden vitás kérdésben egy semleges harmadik fél jár el mediátorként – majd a mediációs eljárás lezárását követően (amennyiben erre szükség van) választottbíróként. Amennyiben a mediációs eljárás során a felek megállapodnak, kötelező érvényű egyezség születhet, de közös megegyezéssel kérhető az egyezség választottbírói ítéletté történő „konvertálása”. Amennyiben a mediáció során a felek nem tudnak megállapodni, a mediátor választottbíróvá avanzsál, meghallgatja és lezárja a megoldatlan vitás kérdéseket. Az eljárás végén meghozott ítélet a felek előzetes megállapodásának megfelelően lehet kötelező, vagy nem kötelező érvényű.

A med-arb eljárást leginkább amiatt érte és éri kritika, hogy a két eljárást azonos személy folytatja le. Nyilván nem mindig fűződik a feleknek érdeke ahhoz, hogy a mediációs eljárás során felszínre kerülő információk a választottbíró tudomására jussanak, tehát befolyással lehessenek a döntésre. A med-arb eljárás e hátrányának kiküszöbölése céljából úgy is megvalósítható, hogy a mediátor személye különbözik a választottbíróétól – ez természetesen az eljárás időtartamát és költségeit megnövelheti.

A med-arb alapjaira több variáció is létrejött az elmúlt évek során.

Non-Binding Med-Arb : nem kötelező érvényű med-arb. Ritkábban alkalmazott eljárás, egyértelmű hátránya, hogy a vita megloldására semmi garanciát nem kínál.

 Med-Arb Show Cause: a választottbírósági ítélet ideiglenes, azt a célt szolgálja, hogy a felek számára egyértelművé váljon, hogy miért nem jöhet létre az egyezség.

Medaloa (Mediation and Last-Offer Arbitration) : a mediáció és az utolsó ajánlat típusú választottbírósági eljárás ötvözeteként létrejött köztes eljárás, amely során a választottbíró nem önálló ítéletet hoz az eljárás lezárásaként, hanem a felek ún. utolsó ajánlatai közül kell választania.

Arb-Med

A Med-Arb eljárás ellentéte: a választottbíró előzetesen meghozott ítélete titkos, amíg a mediációs eljárást le nem folytatja. Amennyiben a mediációs eljárás a felek közti megállapodás létrejöttével zárul, az ítélet nem kerül ismertetésre. Amennyiben a mediáció sikerteelenül zárul, a választottbíró-mediátor ismerteti a felekkel az ítéletet, amely kötelező érvénnyel bír.

Az Arb-Med eljárást használták többek közt Dél-Afrikában az autó- és acélipari vállalatok közti, Az Egyesült Államokban a rendőrség és a tűzoltóság tevékenységével kapcslatos jogviták megoldására. Javaslat született arról, hogy kötelező jelleggel az Arb-Med eljárást kell igénybe venni az Egyesült Államok légiközlekedési-iparágának jogvitáiban.

Minitrial

Az ún. minitrial (amit leginkább egyszerűsített, vagy rövidített, bíró nélküli eljárásként aposztrofálhatnánk) során egy meghatározott struktúra szerint a felek röviden előadják álláspontjukat a másik fének és/vagy a képviselőjének, akik a vita lezárására felhatalmazással rendelkezne. A rövid állásfoglalások tartalmazzák a felek álláspontjának jogi megalapozását, valamint főbb szemponjait. Az eljárás általánosságban megfogalmazva egy rugalmasabb szabályrendszert követve zajlik, mint egy bírósági eljárás esetében és a felek általában előzetesen megállapodnak egy időtartamban, amely a rendelkezésükre áll a prezentációk és a vita lefolytatására.

A minitrial két altípusa létezik: az executive mini-trial (adminisztratív vagy vezetői jezővel) és a judical mini-trial (bírói jelzővel).

Executive Mini-trial: Az eljárás ezen típusa akár tárgyalásnak is tekinthető: annyiban különbözik attól, hogy strukturált keretek közt folytatják le, elsősorban az ügyben érdekelt felek felsővezetői. A fentebb leírt módon, előre meghatározott időkeretben ismertetik álláspontjukat és az azt alátámasztó jogi érveket. Lehetőség van az eljárásba független, harmadik felet is bevonni, aminek alapvetően az eljárás kereteinek megőrzése és – amennyiben igény mutatkozik rá- független vélemény kinyilvánítása a feladata – de nem a vita konkrét megoldása. Amennyiben a felek úgy kívánják, ez a független fél akár mediátorként is eljárhat. Az ilyen eljárás rugalmasságot és a meghatározott időkeretnek köszönhető kiszámíthatóságot is biztosít egyben. Az eljárás további – nem mellékes – előnye, hogy az ügyben résztvevő felek döntéshozóinak lehető legteljesebb körű tájékoztatása az adott jogvitával kapcsolatban biztosítja, hogy a döntés meghozatalakor minden lényeges szempont mérlegelésre kerül.

Judicial Mini-trial: A Judicial mini-trial egy olyan meghatározott időkeretben zajló eljárás, amely során a felek jogi képviselőket is bevonnak a vitarendezésbe. A felek által megjelölt választottbíró az ügy ismertetését követően az előzetes kérdések rendezése végett egy (nem kötelező érvényű) megoldási javaslatot tesz, amelyet a jogi képviselők közreműködésével a felek megvitatnak. Amennyiben a feleknek nem sikerül megállapodni, az ügy szokványos választottbírósági eljárásként folytatódhat. Ez az eljárástípus abban az esetben előnyös, amikor a felek egy előzetes kérdés miatt a jogvita teljes spektrumát nem képesek vagy nem kívánják tárgyalások útján rendezni – hiszen gyakorta előfordul, hogy a részes felek úgy gondolják, hogy az előkérdésre adandó egyedüli helyes válasz az övék. A judical mini-trial a az előkérdés rendezésével a jogvitát képes lehet a holtpontból kilendíteni.

Contract Review Board

CRB (szerződés felülvizsgálati tanács) gyakran használt módszer költséges beruházási projektek esetén. Célja elsősorban a vita rendezése a projekt leállítása nélkül. A tanács a projekt specifikumait figyelembe véve megoldási javaslatot tesz azokban a kérdésekben, amelyekben a felek nem tudtak  egyezségre jutni. A tanács véleménye és megoldási javaslatai – amennyiben szükséges – a későbbiekben választottbírói vagy bírósági eljárás során is felhasználhatóak.

Independent Expert (Független szakértő)

A szerződő felek kijelölnek egy olyan szakértőt, aki – vagy amely – a szerződés fennállása során felmerülő vitás kérdésekben a megoldásról rendelkezik. A független szakértő igénybevétele Leginkább technikai, mintsem jogi jellegű problémák felmerülése esetén kézenfekvő módszer. Gyakran előfordul, hogy a szakértő véleménye adja meg a kezdő lökést egy jogi eljárás irányába.