A mediáció jogi keretei
A mediációs eljárás Magyarországon
Hazánkban a mediáció intézménye alapjainak megteremtése már a rendszerváltozás idején megkezdődött, ám a jogszabály megszületésére több, mint egy évtizedet kellett várni. A polgári és kereskedelmi jogviták terén igénybe vehető mediációs (közvetítői) eljárás alapjait a 2002. évi LV. törvény fektette le (a továbbiakban: Kztv.), amely az alapvető intézményrendszer és a tevékenység szabályait tartalmazza. Érdemes megemlíteni, hogy a törvényt az Országgyűlés ülésén részt vevő képviselők lényegében egyhangúan támogatták (313 igen szavazat, 1 tartózkodás, ellenszavazat nélkül). A törvény részben a közvetítői működéshez kapcsolódó igazgatási jellegű, részben pedig a közvetítői eljárásra vonatkozó diszpozitív rendelkezéseket tartalmazza és meghatározza a polgári pert megelőző, illetve helyettesítő közvetítői szolgáltatások körét. A törvény 2012. július 24-én hatályba lépett módosítással kiegészült a „Bírósági közvetítés” jogintézményével, majd 2014. március 15-én a „Kötelező közvetítői eljárás” szabályaival. A jogterületek különbözősége miatt az egyes területekhez kapcsolódóan az alternatív vitarendezési eljárások is széles körben szerepelnek a hazai jogi szabályozásban.
A régi, 1992. évi XXII. törvény (Régi Munka Törvénykönyve) a munkaügyi viták (194-198. §) és a munkaügyi jogviták (199-202. §) szabályozásába a bírósági eljárást megelőzően bevezette a munkaügyi viták rendezésének alternatív fórumát, a kötelező konzultációs intézményt. A jelenleg hatályos 2012. évi I. törvény továbbra is szabályozza a közvetítés lehetőségét a jogviták rendezésére, kollektív szerződés vagy a felek közötti megállapodás alapján.
A korábbi, 1952-es polgári perrendtartás szabályai szintén lehetővé tették a jogviták közvetítés útján történő rendezését, és az így létrejött megállapodás díjmentesség alá tartozott. Ezt a folyamatot megkönnyítette az az intézmény, hogy a feleket meghívták, hogy megpróbáljanak megegyezésre jutni. Ez a megoldás azonban hátrányos volt a felek számára, mivel az ügyet folyamatosan folytatni kellett, ami növelte a felek idő- és költségterheit. Az új Pp. hatékonyabbá tette ezt a megoldást azáltal, hogy két külön ügycsoportot szabályozott: a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyeztetési kísérletet és a közvetítői eljárás nélküli egyeztetési kísérletet.
Fontos megjegyezni, hogy a bíróság az eljárás bármely szakaszában, még a fellebbviteli eljárásban is megkísérelheti a jogvita részben vagy egészben egyezség útján történő rendezését. Ha a közvetítői eljárásnak van esélye a sikerre, vagy ha bármelyik fél kéri, a bíróság tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, feltételeiről és a felfüggesztésére vonatkozó szabályokról. A per benyújtását megelőzően a feleknek lehetőségük van arra, hogy a jogvitát közvetítéssel kapcsolatos vagy nem közvetítéssel kapcsolatos egyeztetési kísérletek útján próbálják meg rendezni. Ha a felek között a közvetítői eljárás során megállapodás jön létre, bármelyik fél kérheti, hogy a per benyújtása előtt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon idézzék be a peres eljárásra irányuló békéltetési kísérletre. Ha a megállapodást kötő felek közösen kérik az egyeztetési kísérletet, azt bármelyik joghatósággal és illetékességgel rendelkező bíróságon le lehet folytatni. A kérelemnek tartalmaznia kell a felek nevét, címét vagy székhelyét, további azonosító adatokat, valamint a bíróság joghatóságát és illetékességét megalapozó tényeket, és csatolni kell magát a megállapodást. A jogi képviselet nem kötelező az egyeztetési kísérletre történő idézés során. A bíróság az egyeztetési kísérlet határidejét a kérelem kézhezvételétől számított harminc napra, közös kérelem esetén tizenöt napra tűzi ki.
Amennyiben a megadott határidőn belül nem születik megállapodás, a bíróság az eljárást eredménytelennek nyilvánítja és megszünteti. Ha azonban a felek között megállapodás jön létre, és az megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, a bíróság határozatot hoz a megállapodás jóváhagyásáról, amely végrehajtható végzéssé válik.
A per megindítását megelőzően a fél kérheti az idézést egyezségi kísérletre, még akkor is, ha a felek között korábbi közvetítői eljárás során nem született megállapodás. Ennek az eljárásnak a szabályai azonban szigorúbbak, mint az előző eljárásé. Ebben az eljárásban kötelező a jogi képviselet, mivel a kérelemnek több információt kell tartalmaznia, például a jogvita tárgyát és a javasolt megállapodás tartalmát.
Ha a kijelölt határidőn belül nem születik megállapodás, a bíróság tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségéről. Ha valamennyi fél kijelenti, hogy közvetítői eljárást kíván igénybe venni, az eljárást közös kérelmükre felfüggesztik. A felfüggesztés időtartama alatt a feleknek négy hónap áll rendelkezésükre, hogy részt vegyenek a közvetítői eljárásban, írásbeli megállapodást kössenek, azt benyújtsák a bíróságnak, és határozatban kérjék annak jóváhagyását, miközben a nem peres eljárást folytatják.
A Pp. a bírósági közvetítés igénybevételének lehetőségét bővíti a békéltetési kísérletre történő idézés nemperes eljárásának bevezetésével, amely szintén helyet biztosít a bírósági közvetítésnek (2020. évi LIII. törvény a nemperes eljárásról, 38/B. § (3) bekezdés).
Ha a felek a közvetítői eljárás során egyezségre jutnak, azt a felfüggesztési határidőn belül a bírósághoz nyújthatják be egyezségként történő jóváhagyásra. Ha a megállapodás megfelel a jogszabályi előírásoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja.
A peres eljárás során a közvetítésből eredő költségek a perköltségek részét képezik. Ha a felek a közvetítői eljárás során a jogszabályi előírásoknak megfelelő írásbeli megállapodást kötnek, de az egyik fél megtagadja annak a bíróság előtti egyezségi megállapodásba való beépítését, akkor a közvetítésből eredő költségeket a peres eljárás kimenetelétől függetlenül viselnie kell. Ha a felek a közvetítési eljárás során olyan írásbeli megállapodásra jutnak, amely nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, és ennek következtében a peres eljárást folytatni kell, a közvetítésből eredő költségeket a felek egyenlő arányban viselik.
Az ügyre vonatkozó, rendelkezésre álló információk a perfelvételi szak lezárásakor már ismertek a felek számára, így ez az az időszak a per során, ami a legalkalmasabb arra, hogy a felek felmérjék az esélyeiket és megfontolás tárgyává tegyék, hogy megéri-e közvetítőhöz fordulniuk vagy sem. A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a bíróság – ha annak sikerére esély mutatkozik – megkísérli a felek között egyezség létrehozását. A bíróság tájékoztatást nyújt a közvetítés igénybevételének lehetőségéről, annak módjáról és előnyeiről, az esetleges megállapodás bírósági egyezségbe foglalásának lehetőségéről, valamint a szünetelés szabályairól. Egyezség hiányában, de megállapodási szándék és hajlandóság esetében a szünetelés mellett a folyamatban lévő peres eljáráshoz kapcsolódóan a felek a bírósági vagy a piaci közvetítést is igénybe vehetik. Írásbeli megállapodás létrejötte esetén annak bírósági jóváhagyását kérhetik a perben (amennyiben az írásbeli megállapodás tartalma a jogszabályoknak megfelel), így akár piaci, akár bírósági közvetítőhöz fordultak, a megállapodás kikényszeríthetősége is megteremtésre került. Amennyiben a felek között nem jön létre egyezség, a bíróság nyomban megtartja az érdemi tárgyalást, vagy ha az ügy körülményei ezt nem teszik lehetővé, akkor kitűzi annak időpontját és megidézi a feleket.